|
2022-09-21 23:53:06, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
B. Huszta Irén :
Őszi alkony
Harangszó zendül, este van.
Szökőkút adta halk moraj
Kíséri mély magányomat,
S a szeptemberi alkonyat.
Nem várok én már herceget,
Csak annyit, hogy beszélhetek
Gondról - örömről véletek,
Ti varázslatos emberek!
Boldog vagyok, hogy rám tekint
Egy őszi napsugár megint,
Mielőtt végleg eltűnik...
Amott fönn már a hold virít.
Nem mondhatom el - nincs kinek -
Apró, de mély örömömet,
Hogy lelkem zenével tölti meg
Az őszi nap, mely rám nevet.
Kép: Mérő István: A parkban |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
Címkék: beszélhetek, szeptemberi, varázslatos, magányomat, mondhatom, harangszó, alkonyat, herceget, örömömet, szökőkút, napsugár, mielőtt, emberek, zenével, eltűnik, gondról, véletek, örömről, parkban, zendül, vagyok, boldog, megint, alkony, lelkem, huszta, végleg, kíséri, tekint, annyit, istván, amott, várok, tölti, virít, kinek, szeptemberi alkonyat, őszi napsugár, hold virít, Huszta Irén, Mérő István,
|
|
Offline
